Bemutatkozás

A farm létezéséről 2019 nyarán szereztünk tudomást. Az, ahogyan az információ eljutott hozzánk már önmagában utalhatott arra, hogy nekünk itt dolgunk van,hiszen egy távoli családi kapcsolatból jött a hír egyszer csak. Anna és én ekkor már több mint 3 éve boldogítottuk egymást. Mindketten Budapesten dolgoztunk alkalmazottként. Kényelmesen éltünk, nem volt semmi különféle problémánk, talán az átlagos budapesti életnél egy fokkal jobb színvonalon. Sokszor beszéltünk mégis arról, hogy hiányzik a természetközelség az életünkből és egyikőnk sem érzi azt, hogy valóban azzal foglalkozik, amit igazán szeret. A családalapítás gondolata méginkább a várostól elrugaszkodó terveket szült. Sokakhoz hasonlóan szerettünk volna kiszakadni a mókuskerékből. Erről is beszéltünk, hogy habár egy bizonyos idő elteltével minden tevékenykedés tűnhet mókuskeréknek nem mindegy, hogy az a kerék hol pörög. Milyen környezetben? Mennyire a magunk részére? Milyen álandósággal és biztonsággal?

Aznap, amikor meghallottuk, hogy a gyűrűfűi Tündérmajor kiadó és Zsuzsáék hosszú távra keresnek bérlőt/üzemeltetőt, már írtuk is a bemutatkozólevelet a jelentkezéshez. Mindkettőnk családjában erős volt a vidéki kötődés, és ebből jutott ki nekünk is bőven gyerekkorunkban. Nem volt kérdés, hogy egy ilyen lehetőség mellett elmenjünk-e. 25éve működő, Zsuzsa és András keze által egy élet munkájából felépített kecskefarm, ami egy gyerekkori álomképből vált valóra...csináljuk! Előszőr az Ökopiacon találkoztunk személyesen a farm alapítóival (Zsuzsa, András), ott meg is beszéltük, hogy lemegyünk egy hétre hozzájuk a Tündérmajorra, amikoris minden nap reggeltől lefekvésig, velük együtt fogjuk elvégezni a napi rutint. Bejött!! A környezet, az állatok, a levegő, az, hogy érzed a munka hasznosságát és ízét, összehasonlíthatatlan volt a korábbi munkavégzésünkkel. Zsuzsából és Andrásból pedig végig sugárzott az őszinte boldogság. Ez azért elég meggyőző annak tudatában, hogy ők 25 éve ebbe vannak. A részleteket átbeszélve 2019 nyarán, 2020 februárig kaptunk döntési időt, de bennünk már ott volt, hogy ezt meg kell csinálni...